• Az EAAD-ról
  • Egészségügy és depresszió

Egészségügy és depresszió

• Depresszió: nagyon fontos egészségügyi probléma
• Öngyilkosság, öngyilkossági kísérletek
• A felismerés és a kezelés hiányosságai
  
  

Depresszió: nagyon fontos egészségügyi probléma
A depressziós tünetek (6 hónapig fennálló tünetek jellemzoek az EU lakosságának 7%-ára [Lépine és munkatársai, 1997]) visszatéro, gyakran krónikus folyamatként jellemezhetok. Nagyobb mértékben rontják az életminoséget, mint bármely más betegség, és gyakran öngyilkossághoz vezetnek. A súlyos depressziós betegek csaknem 15%-a követ el öngyilkosságot. A szakemberek szerint a magas öngyilkossági arány fontos jele annak, hogy a depressziót nem diagnosztizálják és nem kezelik megfeleloen. Ezeket a tényeket figyelembe véve nem meglepo, hogy a nemrég készült WHO tanulmány (Murray & Lopez, 2001) szerint az ipari országokban a betegségek közül a depresszió okozza a legnagyobb betegségterhet.

 

1. ábra: WHO tanulmány "Globális betegség-teher", Murray és Lopez, 2001

 
Öngyilkosság, öngyilkossági kísérletek
Az öngyilkosságok több mint 90%-a valamilyen pszichiátriai rendellenességhez kapcsolható, melyek közt a depresszió messze a legfontosabb. Az EU-ban évente több mint 45 ezren halnak meg öngyilkosságban. Minden órában több mint 5 férfi és no követ el öngyilkosságot, míg az öngyilkossági kísérletek számát 8-szor annyira teszik. Az öngyilkossági arány 5,92 fotol (Olaszország) 25 foig (Szlovénia) terjed, 100 ezer fore számolva (2005-ös WHO adatok).

 

2. ábra: WHO adat: „Európai öngyilkossági arányok", 2005

A legtöbb országban az öngyilkosság kockázata az idos férfiak közt, míg az öngyilkossági kísérletek gyakorisága a fiatal nok közt a legnagyobb. Ezen felül egy tanulmány kimutatta, hogy az öngyilkosságban meghaltak 40%-a járt orvosnál az öngyilkosságot megelozo 4 hétben, ami rámutat az elsodleges kezelési szint fontosságára.

A felismerés és a kezelés hiányosságai
Annak ellenére, hogy a kezelés különbözo módjai (pszichoterápia, antidepresszívumok) elérhetoek, a depressziós betegeknek csak mintegy 10%-a kapja meg az optimális kezelést. Az aluldiagnosztizáltság és alulkezeltség okai az elsodleges kezelési szint hiányosságaitól (pl. hiányos tudás a diagnózist és a kezelési módokat illetoen, a rendellenesség komolyságának lebecsülése) az általános hozzáálláson keresztül (pl. „a depresszió nem is betegség", vagy csak „személyes hiba") magáig a depressziós betegig (pl. reménytelenség, energiahiány miatt a segítség nem keresése, együttmuködési problémák) terjedhetnek. Miután lehet javítani a depressziós betegek ellátásán, nagy szükség van a nemzeti és európai kezdeményezésekre.

A magyar EAAD partner a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete.

Utolsó frissítés: 09.02.2012